- Hogyan tervezzük meg értékeink védelmét? -
Hajlékunk védelme az illetéktelen behatolóktól most sokkal fontosabb, mint bármikor. A keserves munkával szerzett ingóságainkat ne tegyük könnyű prédává azzal, hogy lakásunkat erősített védelem nélkül hagyjuk. A bűnözés mindig, csak úgy mint ma, az emberi lét része volt. A betörők állandóan fejlesztik betörési módszereiket, egyes kifinomult, jól bevált trükkjeiket, technikájukat kicserélik egymás közt. Ma már egyre inkább hátérbe szorul szerte a világon az a felfogás, amely a bűnözés elleni harc egyetlen letéteményesének a bűntető igazságszolgáltatást tekinti. Casera Beccaria jogtudós már 1746-ban kifejtette: "A bűncselekményeket jobb megelőzni, mint büntetni." Tudomásul kell vennünk, hogy lakásunk védelméről sem a rendőrség, sem más nem fog gondoskodni, ebben legelső sorban magunkra kell számítanunk. Nekünk kell eldönteni, hogy mekkora költséget tudunk szánni vagyonunk biztonságára, mennyi az elfogadható és mennyi a megfelelő biztonság. A biztosítóval szemben kártérítési igénnyel betörés esetén csak akkor léphetünk fel, ha biztosításunkhoz előírt mechanikai lakásvédelemről gondoskodunk. Nem kevésbé fontos szempont az is, hogy az elvárásokból megítélhetjük saját biztonságunkat. Vajon lakásunk ajtói, ablakai, a zárak megfelelnek-e legalább a minimális követelményeknek. A biztosítási szint fokozását valószínűleg pénzköltéssel kell kezdenünk. Óvakodjunk azonban azoktól a házalóktól, akik kissé erőszakosan, viszont olcsón kínálnak primitív hevederzárakat, kiegészítő zárakat. Sokszor azonban csak az előleg kifizetéséig jutunk, többet vissza sem jönnek. Az 5-6 ezer forintért kínált silány hevederzárnak még felszerelés esetén sem nyújtanak megfelelő biztonságot, nem beszélve arról, hogy az alkalmi szerelő akár másolatot is készíthetett az általa beszerelt zár kulcsáról. Csak megfelelően leellenőrizhető telephellyel rendelkező szakcégtől, szakembertől vásároljunk minőségi eszközöket. Erre a minőségre a legelfogadhatóbb garancia a MABISZ minősítés, amelyet a szakeladók természetesen megmutatnak a vevőknek. Azt is figyeljük meg, hogy a minősítés nem járt-e még le, a betörők is fejlődnek, ugyanis emiatt a minősítő okirat 3 év után érvényét veszti ha nem újítják meg. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a lakásbetörések döntő többségét a nyílászárók, ajtók, ablakok feltörésével, erőszakos kinyitásával követik el. A fal áttörés, tetőbontás nagyon ritka, lakásbetörés nem jellemző. Éppen ezért a nyílászárók biztonságát kell szemügyre venni, a 2. emeletig az ablakokat is, ennél magasabban pedig elsősorban a bejárati ajtót. Sajnos újabban még az emeleti lakások ellen is követnek el lakásbetöréseket, ezért néhány gondolatot ezzel is kell foglakozni. Elsősorban azt vizsgáljuk meg, hogy nincs-e olyan tárgy az ablakaink közelében, amely jó mászóka lehet egy ügyesebb betörő számára. Villámhárító vezetékére, eső csatornára, házhoz közel álló fára, és hasonlóakra gondolunk. Ha ilyet találtunk, akkor ne érezzük magunkat túlságosan biztonságban még a 2., 3. emeleten sem. Persze csak addig, amíg a megfelelő ellenlépéseket nem tettük meg. A fa koronája esetleg kissé visszavágható, az esőcsatorna vagy a villámhárító szakszerűen áthelyezhető az ablakoktól távolabbra, sima falfelületre. Végső esetben pedig marad az ablak védelme, az egyszerűbb megoldás a betörés elleni védőfólia, amely ilyen esetben hatásos lehet, a biztonságosabb pedig a védőrács. Az alacsonyabban fekvő ablakokat mindenképpen védeni kell. Bizonyos fokú védelmet itt is jelentenek az üvegre ragasztható, átlátszó fóliák, de azért ezeket elsősorban arra találtak ki, hogy egy betört kirakatba, ablakba ne lehessen benyúlni és a kilincset elfordítani. Ahol a betörő számára néhány percnél több idő áll rendelkezésre, ott már inkább a védőrácsot ajánljuk. Ezen belül is inkább az ablakkal nem együtt nyíló, a falba megfelelően rögzített rács a megoldást. A rácsok felszerelésekor ne felejtkezzünk meg arról, hogy amíg az alsók lakásnak védelmet jelent egy erős rács, addig a felette lakó éppen e miatt válik sérülékenyebbé, a rács ugyanis kitűnő mászókát jelent a betörő számára. Jelenleg nincs mód és nem is lenne igazságos egy földszinti lakás lakóját a rács felszerelésében korlátozni. Tudomásul kell vennünk viszont, hogy ebben az esetben, ha kicsi a távolság, a felette lévő ablakig, akkor a rácsszerelést folytatni kell. Külön figyeljünk az erkélyekre, mert ezek még egy magasabban lévő lakást is sérülékenyebbé tehetnek. Itt sajnos még gondolnunk kell arra is, hogy felülről pl. lapos tetőről, vagy kevésbé jól védett lakásból kötélen ereszkedhet le a betörő és az erkélyre bemászva már van lehetősége az erkélyajtó kinyitására. Az összes erkély berácsozását természetesen mi sem ajánljuk, de az erkélyajtó megerősítését, zárható kilinccsel való ellátását igen. Ha a kulcsot biztonsági okból belülről a zárban tartjuk, akkor ez a megoldás sem ér sokat. Az ablakok és akár az erkélyajtók védelménél ne feledkezzünk meg még egy lehetőségről, a redőnyről. Biztonsági célokkal gyártanak fémből készült, igen szilárd, sőt zárható, vagyis a lehúzás után belülről rögzíthető biztonsági redőnyöket is. Ezek elsősorban az éjszakai besurranók ellen jók. Napközben nemigen tarthatjuk állandóan lehúzva az összes redőnyt, de egy kritikus ablakon igen. A hosszabb időre magára hagyott lakásnál meg éppen nem ajánljuk, hogy a tájékozódó betörő számára jelzést adjunk, hogy a lakás napok óta üresen áll. A legkritikusabb pont és egyben a leggyakoribb lakásbetörési forma a bejárati ajtó. A tömblakásoknál jóformán ez az egyetlen behatolási lehetőség, de még a családi házaknál is az ajtó felfeszítés a legelterjedtebb behatolási módszer. Sokszor persze azért is, mert silány, rossz minőségű ajtó megoldásokkal igen-igen megkönnyítjük a bűnöző dolgát. Tudnunk kell, hogy egy ajtó biztonsága a leggyengébb láncszemétől függ. A régi lakótelepi bejárati ajtók fenyőléc keretbe helyezett farostlemez burkolású, könnyű szerkezetes megoldások. Ezek betörés elleni biztonsága a nullával egyenlő. Ezeknél az ajtóknál a meglévő hengerzár betétet jobb minőségűre teljesen fölösleges kicserélni, hiszen egyetlen mozdulattal beszakítható, vagy erősebb csavarhúzóval lefeszíthető. A minimális biztonságot itt a biztosítok elvárásainak megfelelően a négypontos zárás létrehozása jelenti a következőképpen:
Igen fontos, hogy a hevederzár zárlemezei ne a gyenge minőségű tokra, hanem közvetlenül a falra legyenek erősítve mindkét oldalon. Ezzel a megoldással is az ajtók még továbbra is sérülékenyek maradnak, de az erőszakos behatolást már némiképpen lelassítottuk. Ha a védelemben tovább kívánunk haladni, akkor az ajtó pántoldali védelmét erősíthetjük kissé kiemelés-gátló felszerelésével. A zárt ajtónál tulajdonképpen ez is egy további záródó pontot jelent, persze csak akkor, ha a tok szilárdsága elfogadható. Ezzel értünk igazán a következő fokozathoz: a gyenge léc ajtókeretet szögvassal erősítsük meg, de még inkább cseréljük ki új acél zárszelvényből készületre. A tokot a falazathoz rögzítsük falazó körmökkel vagy megfelelő számú dűbellel. Az erős tok a felszerelt zárak szilárdságát is javítja és az egész ajtó biztonságát növeli, ha a pántok álló részét ráhegesztjük a tokra. Most már újra maga az ajtó szárny a leggyengébb pont, azt kell erősítenünk. A meglévő farostlemez borítású ajtón némiképpen segít egy lemezborítás. Erre viszonylag erős, de nem túlságosan nehéz alumínium ötvözetű lemez vagy a nehezebb vaslemez lehet megfelelő, amelyet kívülről kapupánt csavarokkal rögzítsünk az ajtó lapjára. Ezzel nem csak az ajtó szilárdsága nő, hanem a feszítési pontoknál nehezebb, a feszítő vasnak fészkét képezni, a vasat megtámasztani. A megerősített fa ajtónál természetesebben sokkal erősebb a teljesen fémből készült megoldású ajtó, de nyilván költségesebb is. Ugyancsak viszonylag sérülékenyek a régi bérházak kétszárnyú bejárati ajtói. Ezek közül is leginkább a lencsés, húzóriglis változat a leggyengébb, melyet befeszítve a riglit egyszerűen felhúzzák és a két szárny kitárul. Ez ellen úgy védekezhetünk, hogy a riglit egy vékony alumínium lemez csíkkal fedjük le, amelyet az ajtóhoz csavarozunk. Közvetlenül a riglit is átfúrhatjuk, és egy oldható csavart hajthatunk keresztül rajta. Az átfordítós rigli már nehezebben nyitható ki, de ezért ennek is érdemes lemezzel borítani az átfordító karját. A kétszárnyú ajtókra kifejlesztett négy pontonzáródó hevederzár mindenképpen ajánlatos ezekre a bejárati ajtókra. Ez a riglihúzós módszert is megakadályozza és egyben egy szilárd, erős zár kerül az ajtóra. Egy gyenge pont azonban még sokszor ilyenkor is marad. A kazettás ajtók vázszerkezete viszonylag erős, de a kazetta borító lapja berúgható, és a zárt ajtón akkora lyuk keletkezik, amelyen könnyedén át lehet bújni. Érdemes ezért a kazettás ajtókat is belülről lemezborítással megerősíteni. Még jobb az ajtószárnyra szerelt külső rács, melyet kívülről nem oldható kapupánt csavarokkal, nagyméretű alátétek felhasználásával erősítsük az ajtóra. A legbiztonságosabb pedig - akár egyszárnyú, akár kétszárnyú ajtóról van szó - a rácsos ajtó falba rögzített pántokkal, falazókörmökkel. Lehet, hogy ennek a nyitása és zárása kisé bonyolultabb, de legtöbbször maga a rácsos ajtó elrettenti a rossz szándékú betolakodót. A fent leírtakon túl most jutottunk oda, ahol legtöbbször kezdeni szeretnék az ajtó biztonságának növelését: a megfelelő zár kiválasztásához. Akkor érdemes egy zárra viszonylag sok pénzt költeni, ha azt egy erős, biztonságos ajtóba tudjuk beszerelni, és magát a zárat is meg tudjuk védeni. Az elterjedt hengerzár betéteknél még az egyszerűbb un. egycsapos kulcs variációra is elegendően nagy ahhoz, hogy álkulccsal nehéz legyen kinyitni. Legtöbbször azonban a bajt a rossz szerelés okozza. Az ajtó síkjából kiálló hengerzárat fogóval eltörik és az ajtót másodpercek alatt kinyitják. A legfontosabb szabály tehát, hogy a hengerzárat kívülről pajzzsal védjük meg, amelyből egyáltalán nem áll ki. A pajzs anyaga erős acél és csak az ajtó belseje felől szerelhető. A drágább zárbetétek megfelelő védelemmel vannak ellátva, felfúrás és törés ellen is. A zárbetét rögzítő csavarjának meggyengített részét vastag kengyellel erősítik meg, a felfúrást pedig beépített kemény acéltüskékkel akadályozzák meg, amelyek a fúró hegyét eltérítik. A hengerzárak esetében is biztonsági szempont, hogy mennyire könnyű hozzájuk pótkulcsot készíteni. A jobb gyártók csak ellenőrzöttet bocsátanak ki, nyerskulcsot az után gyártáshoz és másoláshoz a zárhoz adott kódkártyát is kérik. A több csapsoros hengerzárakhoz eleve körülményesebb pótkulcsot készíteni és álkulccsal is nehéz kinyitni őket. A hengerzáraknál kevésbé sérülékenyek a bevéső kéttollú kulcsos zárbetétek. Ezeknél viszont a megfelelő kombinációs szám a kritikus pont. Az elterjedt un. 700-as kombinációs zárak pl.: túlságosan alacsony álkulccsal kinyitható, így nem minősülnek biztonsági zárnak. Ezeknél sokkal jobbak az un. súlyzárak, amelyeknél a lamellákat nem rugók, hanem saját súlyuk mozgatják. A kéttollú kulcsos záraknál már magán a kulcson is látható, hogy milyen kombinációs szám várható tőle, milyen biztonságos. A lakás ajtóknál nem jellemző, de mellékhelyiségeknél gyakran használnak lakatokat. Bár ezek között is találunk edzett acélpántú, jó minőségű típusokat, de tudunk kell, hogy a biztosítók egyetlen lakatot sem tekintenek biztonsági zárnak, azokat csak kiegészítő zárnak fogadják el. Zárbetéteink védelmére jelent megoldást az új fejlesztésű Gordiusz védőpajzs, amely nemcsak a betörési próbálkozások ellen, hanem a rongálás, vandalizmus ellen is véd! A MABISZ betöréses lopás, rablás Biztonsági Szabályzatban megkülönböztet minimális, részleges, és teljes körű mechanikai, fizikai védelmet. Részleges mechanikai védelem, ha a védett
helyiség falazatai, födém szerkezetei, padozatai és a nyílászárók
az alábbi követelményeknek felelnek meg.
A fentieket végigolvasva fel kell tennünk
magunknak a kérdést: Mi a helyzet az én lakásommal? Biztonságosan védett
az otthonom? Mit tehetnék? Mit tehetnék még? Értékeim védelme
mennyit ér nekem? Spórolásommal mennyi pénzt dobok ki az ablakon? Miután felmérte otthonának biztonsági fokát, döntse el mit akar tenni, milyen fokú védelmet akar biztosítani, mennyit tud (akar) vagyonvédelemre költeni. - - - A mechanikus védelmi eszközök az elektronikus riasztós védelemmel együtt alkalmazva a leghatásosabbak. A most következő részben az elektronikus védelmi eszközökről beszélünk. A behatolásjelző rendszerek (riasztó rendszer) célja jelezni, ha felügyelt házban, lakásban, egyéb objektumban valami olyan fizikai változás történik, mely a megszokottól eltérő, és illetéktelen behatolásra utal. A behatolásjelző rendszerek elsődleges célja a jelzés eljuttatása valamely olyan személyhez, szervezethez, mely intézkedésre képes, és jogosult. A jól kivitelezett behatolásjelző rendszer több felügyeleti körből áll, pl.
A jelző- riasztó rendszerek három fő részegységből
kell, hogy álljanak:
A riasztórendszerek kiépítése során törekedni kell arra, hogy minél több érzékelőt helyezzünk el a felügyelt objektumban. Ennek természetesen az anyagi lehetőségek is gátat szabnak, ezért sok esetben alkalmaznak un. "csapdaszerű védelmet", melynél az érzékelők nem minden helységben vannak letelepítve, csak azokon a pontokon, ahol az elkövető mindenképpen áthalad, és így biztosítja a behatolás jelzését. Csapdaszerű védelem, felügyelet csak akkor megfelelő, ha a felületvédelem minden nyílászárót figyel, felügyel. A riasztóközpont minden esetben kell, hogy legyen szükségáramforrás. Ez egy gondozást nem igénylő akkumulátor, mely a hálózati feszültség kimaradása esetén legalább 48-72 órán keresztül tudja működtetni a rendszert. A rendszer vezetékeit - amennyiben azok falon kívül futnak - védőcsőben, vagy kábelcsatornában kell vezetni. A rendszer elemeit "szabotázsvédetten" kell telepíteni. Ez azt jelenti, hogy a berendezés bármely elemének - illetéktelen általi - megbontása riasztást kell, hogy kiváltson.
A jelzőriasztó rendszerek elsődleges célja,
az elkövető elriasztása a helyszínről, és ezáltal az értékek
megóvása, megtartása. Riasztás jelzés céljából szabotázsvédett dobozban felszerelt hang-fényjelző és hangjelző készülékeket az épületen kívül úgy kell felszerelni, hogy ne lehessen egyszerű eszközökkel elérni őket és egymástól az épület adottságához igazodva a lehető legtávolabb kerüljenek. A rendszer kezelése kódkapcsolóval, történhet. A személyi kódoknak minimum négy számjegyűnek kell lenni. Riasztórendszer tervezését, kivitelezését csak olyan szakemberrel szabad végeztetni aki rendelkezik a rendőrség által kiadott "Vagyonvédelmi biztonságtechnikai tervező, szerelő" tevékenységre jogosító igazolvánnyal, így el lehet kerülni a kontárok által rosszul kivitelezett rendszerből eredő kockázatot. A riasztórendszerek üzemeltetése a tulajdonosoktól megfelelő odafigyelést, fegyelmet igényel. A hibás kezelésből adódó téves riasztások veszélyeztetik a jelzések hitelességét, és a környezet tényleges riasztás esetén sem reagál az elvárhatónak megfelelően. Néhány jó tanács még - követendő magatartási formák:
Sajnos előfordulhat, minden körültekintés ellenére betörés áldozatává válik. Mi a teendő ebben az esetben? Ha észleli, lakásába, hétvégi házába betörtek, kérjük ne menjen be, a legrövidebb időn belül értesítse a rendőrséget. Lehetséges, hogy a betörő még a lakásban van, és menekülése érdekében erőszakot alkalmaz! Ha Ön lakásában azonnal ellenőrzi, hogy mit tulajdonítottak el, megsemmisíthet olyan nyomokat, amelyek fontosak a nyomozás szempontjából elvezethetnek a tettes felderítéséhez. A rendőrség értesítése közben is figyeljék a lakást, erre a szomszédok is felkérheti. Ha idegent látnak távozni, a személyleírás segítséget jelenthet. Jól jegyezzék meg a ruházatot, gépkocsit, távozási útvonalat. Mi történik a rendőri eljárás során ? Miután Ön értesítette a 107-es hívószámon a rendőrséget, elsődleges intézkedésként a járőr érkezik a helyszínre, biztosítja a helyszint, adatgyűjtés során információkat szerez be a bűncselekménnyel, az elkövetés időpontjával, a tettessel kapcsolatban. A járőr elsődleges intézkedését követően érkezik a helyszíni szemle bizottság, akik a betörés helyszínén a szemlét lefolytatják, nyomokat rögzítenek, jegyzőkönyvet vesznek fel, adott esetben fénykép- és videó-felvételen is rögzítik a talált állapotot, körülményeket. Bár nem kötelező jelleggel, de előfordulhat, hogy a hatósági tanukat kérnek fel a szemléhez, akik az eljárás során biztosítják azt, hogy minden a valóságnak megfelelően került rögzítésre. Sor kerül az Ön tanúkénti, sértettkénti kihallgatására is, hiszen a cselekmény szempontjából meghatározó információkat csak Ön tud szolgáltatni. A rendőrség 3 napon belül nyomozást rendel el. Az eljárás során tanú kihallgatások, szakértői vélemények beszerzése történhet, elrendelik az eltulajdonított tárgyak és a személyleírás, rendszám alapján a tettes körözését. Ezért nagyon fontos, hogy az érzékesebb vagyontárgyairól rendelkezzen egyedi azonosító jegyekkel, gyári szám, típus, szín esetleges javítások ismerete, ha lehetséges fényképfelvétel, mert ez nagyban segítheti az eredményes felderítést - csatoltan mellékeltünk kiadványunkhoz egy zsebleltárt, "értékjegyzéket" további felhasználás végett. A nyomozás határideje két hónap, de szükséges és indokolt esetben ez hosszabbítható. Az eljárás bármely szakaszában Ön észrevételeket tehet, információkat szerezhet be az ügye állásáról. Amennyiben a rendőrség feltalálja az eltulajdonított tárgyakat, azokat lefoglalja, majd határozattal intézkedik annak visszaadásáról. Ha a tárgyak nem kerülnek elő, akkor biztosítás esetén csupán a biztosító által fizetett összeg kárpótolja a sértettet. Ha az elkövető elfogásra kerül, de az eltulajdonított értékek felkutatása nem vezet eredményre, polgári jogi igény alapján a bírósági intézkedik kár megtérítésére. Az eljárás befejezésének lehetséges módozatai között nyomozás megszüntetésre is sor kerülhet, amikor a tettes felderítése nem vezetett eredményre, amennyiben a tettes elfogták, akkor vádemelésre kerül sor. Az ügyészség az ügy anyagát a bíróságnak küldi meg ahol sor kerülhet az Ön ismételt meghallgatására is. Ezt követően dönt a bíróság a büntetésről a kár megtérítéséről.
Kihez fordulhatunk segítségért, ha
biztonságossá szeretnénk tenni vagyontárgyainkat? |
|
||||
|
|||||
