Zártörés, zárbetét törés

- Zárbetét támadása töréssel -

A zártörés (zárbetét törés) talán az egyik legelterjedtebb betörési módszer hazánkban az egyszerû "befeszítés" után. A lényege nagyon egyszerû: kívülrõl egy fogóval megfogják a kilógó zárbetétet és csavaró vagy lefelé nyomó mozdulattal eltörik azt. A hagyományos rögzítésû, olcsó betétek rendkívül könnyen törhetõk így, mivel a berögzítésük a zárnyitó rotor alatti furaton át történik és ez a furat teljesen elgyengíti az amúgy is vékony részt. A támadáskor kivétel nélkül itt törik a zárbetét.

Miután a betét eltört, a betörõ kiveszi a külsõ darabot és egy kampó vagy speciálisan erre kialakított "pillangó" segítségével könnyedén kinyitja a zárat.

Sajnos az egész procedúra szinte zajtalan: a cilinder törésének pillanatában keletkezõ halk reccsenés nem elég ahhoz, hogy a szomszédok felfigyeljenek rá.

Több módszer is létezik arra, hogy megnehezítsük a betörõk dolgát:

1. Ha a hagyományos bevésõzár mellé felszereltetünk egy komolyabb hevederzárat, akkor a hagyományos zár támadásával csak bosszúságot okoz a betörõ, de nem tud áthatolni az ajtón.
2. Léteznek olyan plusz zárbetét védõ eszközök, amelyek megnehezítik, lehetetlenné teszik a zárbetét megfogását. Ilyen eszközök a nehezített vastag pajzsok vagy a Gordiusz-védõpajzs
3. Van olyan zárbetét, ami úgy védekezik a törés ellen, hogy a zárnyitó lamella elõtt már van egy nagyon elgyengített rész. Ha a betörõnek sikerül megfognia a betétet, akkor itt a direkt elgyengített részen törik el, s nem a "pillangónál". Ezzel ugyan tönkremegy a zár, de nem jut be a "rosszfiú".

Fõoldalra: hevederzár, biztonságtecnika kezdés...