- Zárbetét támadása savazással, fagyasztással -
Mindkettő igazából csak elméletben létező, akciófilmekből kölcsönvett városi legenda, ezért tárgyaljuk őket együtt. A gyakorlatban, munkánk során leginkább csak műkedvelő próbálkozásokkal találkoztunk, amelyekkel nem sikerült kinyitni a zárakat, maximum elrondítani az ajtó burkolatát. Persze, igen sokszor hallottunk már olyan emberekről, akiknek a nagybátyja látott már egy asszonyt, aki arról mesélt, hogy a szomszédhoz így törtek be, de mi ennél szkeptikusabbak vagyunk. Az első módszer a savazás:A módszer elvileg abból áll, hogy a zárba, zárbetétbe, igen erős savat, salétromsavat vagy királyvizet (sósav és kénsav elegye) fecskendeznek. Az elmélet szerint a sav bizonyos idő elteltével teljesen szétmarja a zárat, ezért az bármi nehézség nélkül nyitható. A dolog roppant egyszerűnek hangzik, ám a gyakorlati kivitelezése meglehetősen nehézkes, majdnem lehetetlen: ennek oka az, hogy a cilinderes zárbetétek nem zárt rendszerek. A sav amit befecskendeznek a másik oldalon rögtön ki is folyik. Olyan sav amely azonnal szétmarja a zárat, nemigen létezik (felejtsük el a "Nyolcadik utas a Halál" című film szimpatikus főszereplőét az extrasavas vérével). Erősebb savakat ipari alkalmazásokban találunk, kereskedelmi forgalomban az ilyen anyagok nem jelennek meg, beszerzésük nagyon körülményes és drága. Persze tételezzük fel, hogy lakásunkat épp egy mindenre elszánt őrült vette célba, aki időt és pénzt nem sajnálva beszerzi a szükséges savat. Őrült betörőnknek először is a helyszínre kell hozni
az anyagot; speciális tárolóban hozhatja csak, hiszen ezek az agresszív
anyagok veszélyesek. Kémcsőben, műanyag injekciós fiolában szállítva életveszélyesek
lehetnek arra, akinél vannak. Ráadásul ezek a nagyon kemény ipari savak sem
érnek el azonnali eredményt; egy betörőnek sincs annyi ideje, hogy órákig
álldogáljon egy ajtó előtt, néha-néha újabb savacskát löttyintve a zárunkra.
Ha még ideje lenne is, komoly gondot jelent a sav zárba juttatása ...nem elég,
hogy a sav nagy része kifolyik, s így csak a környezetben tesz kárt, de csak
az egészen pontosan célzott fröccsöntés lehet hatásos (befizetünk arra a
betörőre, aki bevállalja, hogy közel hajolva injekcióz kénsavat bárhova). Második módszer a fagyasztás:Ezzel a módszerrel sem találkoztunk még (leszámítva az akciófilmek szuperhőseinek viselt dolgait), de mivel fennáll a lehetőség, hogy valaki megpróbálja, érdemes pár szót ejteni róla. Ha egy zárat, vagy bármi mást brutálisan alacsony hőmérsékletre hűtünk le, az rideggé, törékennyé válik akár az üveg. A brutálisan alacsony hőmérséklet mínusz kétszáz fok körüli! Az elmélet szerint a feltörni kívánt zárat valami módon hirtelen lehűtik, majd miután az alacsony hőmérséklet hatására kellően rideggé vált, kalapáccsal, vésővel, darabokra törik. Ez az elmélet! Vizsgáljuk meg, hogy működik ez a gyakorlatban! Előszeretettel feltételezzük hogy a zárat folyékony nitrogénnel fagyasztják le, amelynek forráspontja -196 fok Celsius, vagyis ez alá kell lehűtenünk. Házi körülmények között ez nem lehetséges, ezért azt készen kell megvásárolnunk. Ez nem nehéz, az anyag szabadon beszerezhető. A tárolása nem a legegyszerűbb, a szerényebb eszközökkel ellátott betörő a speciális Dewar tárolóedény híján egyszerű termoszban tartaná. Eltarthatósági ideje ebben néhány óra csak. Ha nem kívánjuk hogy a forrásban lévő, táguló folyadék a növekvő nyomás hatására, parafa dugóstul szökőkútként távozzon a palackból, nyitott edényben kell azt tárolnunk és hordoznunk. Jelentkezzen aki elképzeli a betörőt ahogy sétál az utcán, nyitott, gőzölgő termosszal a kezében! Az ilyesmi, mondjuk így, kevéssé valószínű. Ugyancsak bajos azt a zárra juttatni. Fecskendővel kevesen próbálkoznának, a zárra lötykölés itt is nehézkes lehet. A folyadék szétfröccsenő cseppjei bőrre jutva csúnya égési sérülést okoznak. Az eredményt semmi sem garantálja. Puha, élő, szerves anyagokon látványos eredménykeket érhetünk el. Lágy anyagokat a folyadék törékennyé tesz, gumit, luftballont keménnyé, törékennyé teszi, de a lágy fémeket, mint a zárak alapanyagául szolgáló réz, nem képes elég rideggé tenni ahhoz hogy azt könnyedén eltörhessük. A kezünket viszont beledughatjuk egy-két másodpercre, némi bizsergésen kívül nem ér minket más élmény, ahogy maradandó károsodást sem szenvedünk. Mutatóujjunk nem fog azonnal elhalni, és nem foguk tudni letörni azt, akár egy szál ropit. Az
egyszerűbb út, az etil-klorid, vagy az elektronikai boltokban kapható
fagyasztó spray felhasználása. Előbbi rendkívül illékony folyadék, gyors
párolgása következtében hűti környezetét, utóbbi pedig, nagy nyomáson,
palackban tartott cseppfolyósított gáz, mely kifújva, a nyomás veszteség
hatására ér el rendkívül alacsony hőmérsékletet.. Szerencsére ezek
lefeljebb mínusz 20-30 fok körül vannak, ez bőven kevés ahhoz hogy egy fémet
megfelelően rideggé tegyenek. |
|
||||
|
|||||